Szilárd radioaktív hulladékok végleges elhelyezést igénylő mennyiségének csökkentése dekontaminálással

Kósa Norbert, Oldal Ottó, Kurucz András, Patek Gábor, Feil Ferenc, Schunk János, László Zoltán, Nyitrai Károly, Szabó Sándor és Petrik Márk cikke a NUKLEON folyóiratban.

A paksi atomerőműben az elmúlt évtizedben az üzemidő hosszabbításhoz kapcsolódóan számos primerköri berendezést, berendezés elemet cseréltek le, vontak ki az üzemeltetésből. Ezek radioaktív fémhulladékként történő végleges elhelyezése jelentős költséget jelent az atomerőmű számára. Ezért merült fel az a gondolat, hogy radioaktív szennyezettségük nagymértékű csökkentésével az elhelyezést igénylő mennyiségük is csökkenthető lenne. Erre a feladatra jó megoldást jelent az előbb említett berendezések és berendezés elemek dekontaminálása.

A rendelkezésre álló üzemi, karbantartási célú dekontaminálási eljárásokat csak részben lehet alkalmazni az üzemelésből kivont, illetve leszerelt berendezések, berendezés elemek esetében, ezért új dekontaminálási el-járások kidolgozására volt szükség, amelyek új dekontamináló berendezéseket is igényeltek. A dekontaminálási tevékenységek eredményeképpen a radioaktív fémhulladékok jelenős része inaktív fém hulladékként fels-zabadíthatóvá, újrahasznosíthatóvá vált. Írásunkban bemutatunk néhány példát az elmúlt években kifejlesztett és alkalmazott dekontaminálási el-járásokból. Ismertetjük az üzemeltetésből kivont szabályozó rudak (SZBV) hajtásain, illetve az üzemidő hoss-zabbítás előkészítése során leszerelt hermetikus téri recirkulációs levegőtisztító és hűtő rendszer részét képező jódszűrő dobok és kaloriferek dekontaminálási körülményeit és tapasztalatait. Az előbbi példák alapján kijelenhető, hogy a kifejlesztett dekontamináló technológiák és berendezések segítségével jelentős mennyiségű fémhulladékot sikerült dekontaminálni. Az üzemeltetésből kivont SZBV hajtásoknak mintegy 60%-a, míg a hermetikus téri recirkulációs levegőtisztító és hűtő rendszer berendezései szinte teljes egészében felszabadíthatóvá váltak